Sárospatak
A település az Eperjes-Tokaji-hegység lábánál, a Bodrog folyó partján terül el.
Látnivalók
A vár leglátogatottabb műemléke a várkastély, amelynek legrégebbi, az 1530-as években épült része a Vörös-torony. A régészek hosszú ideig azt feltételezték, hogy a zömök, 22 m magas, öt szintes, több méteres falvastagságú építmény a XV. században épült, csak az utóbbi évek falkutatásai alapján derült ki, hogy a mohácsi csata utáni időkből származik.
Az épület egy lakótorony és egy védelmet szolgáló ágyútorony kombinációja. A pinceszinten gabona tárolására alkalmas vermek és egy kút tette lehetővé ostrom esetén a védők ellátását. A földszint és az első emelet szinte eredeti formájában maradt ránk, megcsodálhatjuk kő ajtó- és ablakkereteinek reneszánsz díszítését.
A második emelettől felfelé később már átépítések történtek, itt alakították ki a legreprezentatívabb szobákat. II. Rákóczi György a torony második szintjén fejedelmi fogadószobát alakíttatott ki, amelynek falait Kis-Ázsiából hozatott, gazdagon díszített falicsempékkel (bokályokkal) díszítették. A lakótoronyhoz a későbbi korok ízlésének megfelelő palotaszárnyak csatlakoznak. Az átjárást a K-i szárny felé a késő reneszánsz stílusú Lorántffy-loggia biztosítja.
A palota ÉK-i, első emeleti sarokszobája előtt kis zárt erkély található, amelynek boltozata kőrózsával záródik. Ebben a szobában „sub rosa” (a rózsa alatt) tartotta I. Rákóczi Ferenc a Wesselényi-féle összeesküvés előkészítő megbeszéléseit. Az összeesküvés lelepleződése után Rákóczi csak anyja, a buzgó katolikus Báthori Zsófia közbenjárására kapott kegyelmet.
A várkastélyban 1950-től a Rákóczi Múzeum kiállításai láthatók: a Rákóczi-család és a szabadságharc történetét bemutató dokumentumok, XVI–XIX. századi bútorok, viseletek, kerámiák – közöttük habán-kerámiák is. (Nyitva tartás: egész évben, hétfő kivételével naponta 10:00–18:00 óráig, tel.: 47/311-083.)
A habánok anabaptisták (felnőtt korban újra keresztelők) voltak, akik a XVI. században Svájcból a vallási üldöztetés elől menekülve, Morvaországon át jutottak a Felvidékre. Nevük eredetének magyarázatára igen sok elmélet született. Kiváló mesteremberek – többek között fazekasok – voltak. Sárospatakon I. Rákóczi György birtokossága idején, az 1640-es években telepedtek le. Házaikat a város É-i, Héce (Hejce) nevű részén építették fel. A református temető közelében utcanév őrzi emléküket.
A várkastély közelében, az utca túloldalán állt az egykori trinitárius kolostor, amelyet az uradalom egyik gazdasági épületéből alakítottak ki a XVII. század közepén. Ma kiállítóterem. Mögötte van a Rákóczi-pince lejárata, járatait a XVI–XVII. században vájták ki. A jelenlegi méreteit 1776–91 között érte el, a járatok 900 hordó befogadására alkalmasak. A pince megtekintése, borkóstolás előzetes bejelentkezés alapján lehetséges. (Tel.: 47/311-902).
A Szt. Erzsébet utcán É felé haladva a Sárospataki Képtár műemlék épületéhez érünk (Szt. Erzsébet u. 14., Tel.: 47/511-012). Az épület eredete a XV–XVI. századra vezethető vissza, bár többször átépítették. A földszinten Andrássy Kurta János szobrászművész életművét bemutató állandó kiállítás látható. A képtárral szemben 2007-ben nyílt meg a Szent Erzsébet Ház. Itt tekinthetők meg a Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény kiállításai.
A Szent Erzsébet Ház szomszédságában álló sárospataki bazilika Magyarország egyik legnagyobb, gótikus csarnoktemploma. A XIV–XV. sz.-ban épült templomot a XVI. században a reformátusok vették birtokba, szentélyét elbontották és a hajót meghosszabbították. A templom É-i fala egyben a külső vár É-i fala. A torony a XVIII. században épült a Ny-i homlokzat elé.
A kriptában a Perényi, Lorántffy, Rákóczi család tagjai nyugszanak. A templom D-i bejárata közelében áll Varga Imre Szt. Erzsébet szobra. Láthatók az 1964–70 közötti régészeti kutatás során feltárt XII. sz.-i körtemplomnak (rotunda), a XIV. századi templom kerítőfalának és a középkori iskola alapfalának a maradványai.
A Sárospataki Református Kollégium (Rákóczi út 1.) főépületét 1806–1822 között építették klasszicista stílusban. Ebben az épületben található a Pollack Mihály által tervezett, reprezentatív, emeletes könyvtárterem. A Nagykönyvtár alapítása egybeesik a református iskola alapításával (1531). Gyűjteményét nemcsak a főúri támogatók, hanem a külföldön járt oktatók és diákok is gyarapították. Ma a könyvtár teljes állománya – beleértve a folyó- és kéziratokat is – több százezer darab.
A református kollégium udvarán, a régi kollégium egyetlen megmaradt, XVIII. századi épületében (Berna-sor) helyezték el a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményét (tel.: 47/311-057). A szemben lévő Iskola-kertben az iskola támogatóinak és híres diákjainak szobrai láthatók.
Az 1776–81 között, barokk stílusban épült református templom a Lorántffy Zsuzsanna utcában áll. A református kollégiumtól É-ra, a Vörösmarty utcában van a református temető, ahol több neves professzor nyugszik. A legújabb kori épületek közül a Makovecz Imre által tervezett Művelődés Házát (tel.: 47/311-811) és az ugyancsak általa tervezett Hild-udvar épületeit érdemes megtekinteni.
Ha a városnézésben kellemesen elfáradtak, keressék fel az 1961-ben létesített Végardó-fürdőt (termál- és strandfürdő) a város É-i részén (Határ u. 2/b, tel.: 47/655-317). A 48 °C-os kalcium-magnézium-szulfátos, hidrogénkarbonátos termálvíz a mozgásszervi betegségek gyógyulását segíti.
- Tourinform Sárospatak: 3950 Sárospatak, Szt. Erzsébet u. 3.
- Tel.: 47/513-150
Története
A város a reformáció fellegvára volt, ma a Hegyalja idegenforgalmi és kulturális központja. Neve összefonódott a Rákóczi névvel és a szabadságharcokkal. Közel fél évezrede működő híres református iskolája mindig a haladó gondolkodást képviselte.
Sárospatak nevének eredetére több elmélet született. A legvalószínűbb, hogy a Bodrogról és a mellette elterülő mocsaras, sáros területről kapta a nevét.
A város és környéke a honfoglalás után Ketel (Kecel) vezér szálláshelye volt, utódaitól I. András (Endre) király cserebirtokkal szerezte meg. Felesége Anasztázia, a kijevi nagyfejedelem leánya is szívesen tartózkodott ezen a birtokon. A hagyomány úgy tartja, hogy II. András király leánya, Árpádházi Szent Erzsébet itt született 1207-ben.
A XII. században olasz – valójában vallon – hospesek (=vendégek) telepedtek le, akik a királytól különböző kiváltságokat kaptak. A település fejlődésének gazdasági hátterét a szőlő- és bortermelés, a közeli malomkőbánya (helyén ma az ún. Tengerszem található), a Bodrogon való átkelési lehetőség és az ezekkel kapcsolatban kialakult kereskedelem szolgáltatta. A hely jelentőségét a Lengyelország felé erre haladó kereskedelmi útvonal is növelte.
Az első tatár betörés (1241) elkerülte a várost, de 1285-ben az országba újra betörő tatár hordák feldúlták. Szerencsére hamar kiheverte a pusztítást és ismét fejlődésnek indult. A XIV. században már a környékbeli nemesek is házat építettek Patakon. 1390-ben Zsigmond király Perényi Miklós szörényi bánnak és fiainak, majd örökös híján 1429-ben a Pálóczi családnak adományozta a pataki birtokot, akik közel száz évig birtokolták.
Ők építtették a XV. század végén a fallal körülvett plébániatemplomot. 1526-ban a mohácsi csatában elesett a Pálóczi család utolsó férfisarja, a birtokot a környék legjelentősebb főura, Perényi Péter szerezte meg. Hatalmas építkezés kezdődött, az új birtokos lakótornyot és annak védelmére kettős várfalgyűrűt építtetett, kialakítva egy belső és egy külső várat. Az utóbbi az akkori város központi részét vette körül.
Perényi Péter 1530 körül református hitre tért. Ő alapította 1531-ben a református iskolát, megteremtve ezzel a későbbi nagy hírű református kollégium alapját. 1542-ben árulás vádjával börtönbe vetették, és onnan hazatérőben, útközben 1548-ban meghalt. Fia folytatta a megkezdett építkezést, de korai halála és örökösök hiánya miatt Patak a kamara, majd a Dobó család birtokába került.
1605-ben Bocskai hajdúi foglalták el, majd 1608-ban – mint Dobó-örökösre – Lorántffy Mihály feleségére szállt a birtok tulajdonjoga. Leánya, Lorántffy Zsuzsanna örökölte, aki I. Rákóczi György, a későbbi erdélyi fejedelem felesége lett (1616). Az ő birtoklásuk idején épült ki teljesen a belső vár és a palota, valamint további bástyákkal erősítették meg a külső várat. A fejedelem bőkezű támogatója volt a református kollégiumnak.
E munkát halála után felesége folytatta, az ő meghívására érkezett Patakra 1650-ben a cseh Jan Comenius, a kor híres pedagógusa, aki négy évet töltött itt. 1671-ben a vakbuzgó katolikussá lett Báthory Zsófia, II. Rákóczi György özvegye elüldözte a református kollégium tanárait és tanulóit, azonban néhány évtized múlva – 1703-tól – már újra itt működött az iskola.
Patak közel száz évig volt a Rákóczi-uradalom központja. II. Rákóczi Ferenc 1708-ban országgyűlést tartott itt, és 1710. okt. 10-én innen indult száműzetésbe. A szabadságharc bukása után a pataki uradalom is az osztrák Trautson herceg kezére jutott, majd 1806-ban a német Bretzenheim herceg lett a birtok ura.
Ebben az időben újra fejlődésnek indult a város, majd 1835-ben megváltotta magát földesurától. A kastély maradt hercegi tulajdon, és 1875-ben a Windischgrätz család birtokába került. 1945-ig e család leszármazottai éltek a várkastélyban.
Sárospatak 1886-ban elvesztette városi rangját, és bár a XX. század első felében járási székhely volt, csak 1968-ban lett ismét város. Történelmi múltját több mint ötven műemlékké nyilvánított épület őrzi, közülük itt csak a legjelentősebbekre tudjuk felhívni a figyelmet.