Neve valószínű a szeglet és a liget (fás terület) összetételéből ered. A középkorban még a Tapolcai-medence síkjából kiemelkedő hegyeket (Várhegy, Antal-h., Hálás-tető) mocsaras, nádas terület vette körül, akkor Szigetnek is emlegették. Elképzelhető, hogy nevének első szótagja erre utal.

Első írásos emléke a XII. századból való, bár régészeti leletek szerint már jóval korábban megtelepedett itt az ember. (Bronzkori és római korból származó leletek, 1898.) A honfoglalás után a Lád nemzetség szállásterülete volt. Ekkor több kis telep alakult ki a hegyek lábánál. A legrégebbi az avasi templomrom körül kialakult település volt.

A kősisakos tornyú templom a XIII. században épült román stílusban, de mivel a falu a XV. században elnéptelenedett, a templom is pusztulni kezdett, ma már csak tornya látható. Egy másik település – ugyancsak egy XIII. században épült templom köré csoportosulva – a vár alatt alakult ki. Ez a mai Öregfalunak nevezett, műemlék jellegű településrész.

A vár a tatárjárás után, 1260 körül épült, a pannonhalmi apát tulajdona volt. A XVII. századig többször bővítették, alakították, alsó- és felsővárból állt. A legmagasabb ponton helyezkedett el az öregtorony, amelyhez egy palotarész csatlakozott. Eleinte többször cserélt gazdát, majd 1521-től a Tóti-Lengyel családé lett – kisebb megszakításokkal – több évszázadra. Egy ilyen „megszakítás” alatt Török Bálint is birtokolta, majd – miután török fogságba esett – a Lengyel család visszaszerezte.

A török csapatok többször ostromolták, de bevenni nem tudták, hiszen a híres törökverő Kinizsi Pál apósa, Magyar Bálint volt a kapitánya. Egy villámcsapás következtében azonban kigyulladt és részben leégett, a maradékot I. Lipót császár rendelete alapján felrobbantották.