A katolikus templom eredete a XIII. századra tehető, de 1835-ben klasszicista stílusban átépítették. Az utolsó helyreállítás során kibontották a vakolat alól az eredeti részeket, így megtekinthetők.

Valaha temető vette körül a templomot, egy hatalmas vörös homokkő sírkövet már a középkori bővítés során beépítettek a templom délnyugati sarkába, a faragott kereszt alapján felismerhető.

A  református harangtorony csak a XIX. század elején épült, késő barokk.

A község egyes részei őrzik a balatoni riviéra településeinek eredeti hangulatát. A szépen rendbehozott, nádtetős, tornácos házak jó része ma már nyaraló. Az egyik ilyen épületben – a Diószegi-házban – alakították ki 1993-ban a tájházat (helytörténeti, néprajzi gyűjtemény).